Sükösd Mihály:Beat,Hippi,Punk - Sükösd Mihály,Kozmosz Könyvek,Egyetemi Nyomda,Sümeghy Zoltán,Európa Kiadó,Lukács György,Greendwich Village,Sann Franciscoban,Mindhalálig Beatlesként,William,Philip Roth,Gregory Corso,Magyarországon Budapesten,Hobo Blues Band-hangversenyen,Walt Whitman,Ezra Pound,William Carlos Williams,Orbán Ottó,Ginsberg Budapesten,Allen Ginsberg, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Sükösd Mihály:Beat,Hippi,Punk

2009-06-27 18:26:12, szombat

	S. Miklósnak és S. Gergelynek Kozmosz Könyvek Egyetemi Nyomda 1985. Felelős vezető: Sümeghy Zoltán (Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával) Közönyösen őröl az idő közönyös foga, tárgyilagosan darálnak a történelem malmai. Úgy forgatom az Üvöltés harmadik magyar kiadását (Európa Kiadó 1982.) - benne a magam szerény keze nyomát -, mint a tengerből kifogott palackpostát. A palackot vastag kövület borítja, kalapáccsal kell leverni a nyakát. Olvasható, olvasásra érdemes-e még a palackba zárt üzenet? A magyar nyelvű Üvöltés 1967-ben jelent meg, két kiadása fogyott el hetek alatt, körülményeink között igen magas példányszámban. Szerénytelenül állíthatom, hogy a hatvanas évek végén roppant sikert aratott, s nemcsak a fentebb műélvezők szűk rétegeiben. Azóta már a harmadik ifjúsági évjárat kezében látom az agyonjegyzetelt, a szó értelmében rongyosra olvasott, ragasztóval egybetákolt köteteket meg a kötetekről készült gépirat- és xeroxmásolatokat. Amatőr versmondók éveken át szavalták a beatköltőket: a Egyetemi színpadon, föld alatti pinceklubbokban, vidéki művelődési otthonokban. A sikerből a magyar kötet összeállítójának is kijutott: az Üvöltés tette (már amennyire) ismertté a nevemet, beattanulmányomat feltehetően többen olvasták, mint egyéb műveimet összesen. A tény nem boldogít, de szégyenkezésre sem késztet. Így alakult a helyzet. A helyzet alakulását azonban valamelyest a tárgyilagos történelem irányozta elő és szabta meg. Már akkor, a magyar Üvöltés szupersikere idején sejtettem, hogy az olvasók szociológiai nyeresége több és fontosabb, mint az esztétikai nyereség. Ezt a tényt ma biztosra veszem. Nosztalgikus szeretettel és hidegen elidegenedve olvasom ezt a hajdani antológiát. Az egyszemélyes múltam, a közösségi múltunk történelmivé hűlt dokumentumát. Hajdani antológia? Csakhogy e tizennégy év során arcát változtatta a történelem. Magyarországon is. Amerikában még inkább. A magyar Üvöltés sikerét (feltehető esztétikai értékei mellett) a többszörösen paradox történelmi helyzet és időpont határozta meg. 1967-ben látott napvilágot: az amerikai és nyugat-európai baloldali diákmozgalmak hullámhegyének csúcsán, a párizsi május előestéjén. Ugyanez az időpont Magyarországon: a gazdasági-mechanizmus-reform születésének, az oktatásügy megújítása szükségletének, a Lukács György álmodta és hirdette marxista reneszánsz és a vissza Marxhoz jelszavának korszaka. A diadalmas hatvanas évek tehát. Ahogy megszépítő emlékezetünk mostanában mind többször elénk vetíti, nosztalgikus ürügyként a gorombán kijózanító hetvenes évek ellenében. Hogy a nyolcvanas évek eddigi, testközeli történéseiről ne is beszéljünk: azok csak fokozzák visszavágyódásunkat. Holott a hatvanas éveket illető nosztalgiák nem teljesen érvényesek. Általában sem, az Üvöltést illetően sem. Az antológia a hatvanas évek második felében jelent meg, de anyaga - a válogatás, szerkesztés, kinyomtatás időigénye okából - korábbról való. A magyar Üvöltés ezért nem annyira az amerikai hatvanas éveket tükrözi, inkább az amerikai ötvenes évek második felét és az ötvenes-hatvanas évek fordulóját. A hidegháború, a koreai háború, a McCarthy-korszak fináléját meg az erre következő, lassú enyhülést. Amikor a magyar Üvöltés gimnazista-egyetemista olvasója Budapesten beült a moziba, azt hihette, a beatantológia eseménytörténete a Szelíd motorosok, az Eper és vér filmkockáiról tekint vissza rá. Holott a beatantológia egykori eseménytörténetét más amerikai filmek rögzítették: Az ok nélkül lázadó, Az utolsó mozielőadás. Magyarországon- akkor, 1967-ben, -összeért ez a két amerikai korszak. És azóta, ha jól tapasztalom, a fiatal és még fiatalabb olvasóközönség vélekedésében még inkább egybekúszik. A legfiatalabbak, a mai tizenévesek feltehetően nem is tudják, mennyire véget ért Amerikában a beatkorszak. Holott véget ért, mindenestül és elég régen. Nem sokkal azután, hogy a magyar Üvöltés megjelent. Az amúgy is laza, sok ágból eredt beatmozgalom a hetvenes évek elejére elenyészett, utódirányzatokra bomlott, magányos írókban folytatódott, vagy apadt el. Mint áramlat - látni fogjuk - a beat helyét a hippi foglalta el. Elődétől eltérően reprezentatív író, sőt bármilyen írók nélkül. Aztán a hetvenes évek közepére a hippimozgalom is megszűnt társadalmi irányzatnak lenni, maradék tagjai az amerikai társadalom peremére szorultak vissza. Amikor 1977-ben kijutottam az USA-ba, sorra elzarándokoltam a nevezetes színterekre. New Yorkban megkerestem a Greendwich Village beatkocsmáit és beatbérleményeit. Sann Franciscoban a Haight-Ashbury negyedet, a valahai hippi-központot. Még a kaliforniai Big Surt is kikerestem, megtaláltam a térképen: Kerouac egyik regényének címét és színterét. Csend, némaság, jól fésült hétköznapok. A koszos beatkocsmák helyén illedelmes sörbárok. A hippitanyák helyén portalanított garzonlakások. Haj, bajusz, szakáll egybeburjánzó bozótja helyén naponta borotvált arc és kefefrizura. Nincs kétség: lezárult, félmúlttá, történelemmé lett a beatnemzedék, a beatkorszak. (Magyarországon a merjünk nagyok lenni keretében Mindhalálig Beatlesként ismételték többször is az Üvöltésben leírtakat) Róluk szólva mégsem csupán amerikai társadalom-történetről kell beszélnünk. Hanem amerikai irodalomról is. Abban a régi tanulmányban, az Üvöltés előszavában a tanulmányíró (minden bizonnyal) kevesebbet tudott és pontatlanabbul fogalmazott, mint ma, tizennégy évvel később. Egészében mégis igaza lehetett. Leginkább abban a tételben, amely a beatnemzedék szociológiai jelenségét legalább egyenrangúnak vélta a beatirodalom esztétikai eredményeivel. Mi történt azóta a beatirodalommal, mi változott a beatírók helyét, szerepét, értékét illetően? Körülbelül az történt, mi az egyetemes irodalomtörténet csoportalakzatainak esetében történni szokott. A laza szekértábor közösségi védőgátja vagy közösségi túlsúlya nélkül. A magyar Üvöltés egykori szerzői ma tanulságosan vizsgáznak. Némi túlzással azt mondhatnánk, ahány író, annyi egyedi életút, a közösen meghatározó beat csoportlét után. Sokan eltűntek, lemorzsolódtak. A magyar Üvöltés szerzőinek csaknem a feléről vagy semmit sem hallottunk az elmúlt tizennégy év során, vagy csak annyit, hogy az óriás létszámú amerikai átlagirodalom átlagszínvonalán vesztegelnek. A többiek? Kerouac meghalt. Viszonylag nagyon fiatalon, de - kegyetlen tételezés - nem biztos, hogy időnek előtte. Könyveit, még a nevezetes Útont is ma olvasva bizonyossággá erősödik feltevésünk, ahogy azt e kötet hajdani előszavában megfogalmaztuk: ez a próza szociológiai dokumentumainak jelentékenyebb, mint regényszövegnek. Túl sok a rögtönzés, az akart-akaratlan ösztönösség, rengeteg az önismétlés és túl kevés a tervszerű műhelymunka. William S. Burroughs. Annak idején már A meztelen ebédtől sem voltunk elragadtatva. Későbbi regényeitől még kevésbé. Nem kábítószeres víziók, a víziókban egymás lába nyomába lépő egyéni és csoportos, szexuális, homoszexuális, biszexuális közösülések mérhetetlen mennyisége miatt. Hanem a töredezett regényszerkezet és fegyelmezetlenül áradó regénynyelv hiányosságai okából. Lehet, hogy túl sok kitűnő amerikai regényt olvashattunk az utóbbi másfél évtizedben. Annyi bizonyos, hogy Bellow, Malamud, Capote, Styron, Philip Roth és a többiek mellett William S. Burroughs regényírása legfeljebb a társadalmi dokumentum fontosságának szintjén marad. Ferlinghetti. A hőskorban is csak laza szálakkal kapcsolódott a beatmozgalomhoz. Azóta írt versei és prózája egyre inkább az amerikai hagyományoktól való távolodást, az európai szűrrealizmushoz való közeledést bizonyítják. Gregory Corso. A magyar Üvöltésben közölt versei óta világképe és eszköztára keveset változott, csak mélyült és tökéletesedett. Ő aztán amerikai maradt, az Államok szerelmese, az Államok gyűlölője. De Az utolsó gengszter romantikájától, a marginális létezés fenegyerekgesztusaitól eljutott az amerikaiság léelméleti átgondolásáig és a beat szabadvers - lehetséges - klasszicizálásáig. A beatnemzedék névsorolasásakor ő a második, akit jelentékeny írónak minősíthetünk. Az első - persze - Ginsberg. Ötvennegyedik évében járt, amikor Magyarországon Budapesten, 1980-ban megjelent. Külsőre is különbözött a beat aranykor három világrész polgárait pukkasztó szörnyetegétől. Borotvált arc a szakállbozót helyén, magas homlokáról elfésülve a pusztuló haj, a csupaszodó, boltozatos koponya már az öröklétnek kínálta magát. Zakót és fehér inget viselt, nyakkendőt kötött, nem tornacipőben járt, nem hivalkodott - mint korábban szokta - a nemi szervével. A tiszteletére adott Hobo Blues Band-hangversenyen még felidézte egykori szerepváltozatait, emelt karral vezényelte a zenakart, a számok előtt, a számok közben elégedetten és elégedetlenül ordibált. De négyszemközt vagy szakemberekkel többszemközt egy okos, józan értelmiségi beszélt. A mai amerikai vers szabályairól általábanés az ő, Ginsberg versei szabályáról különösen. Arról, hogy a vers - általában - fordítható, lefordítható-e. Meg arról, hogy Vietnám és Watergate-ügy után mit jelentett Carter elnöksége és Reagen elnökjelöltsége Amerikának (Reagen akkor még csak jelölt volt - a debreceni Biblia szerint választási beszédében arról szólt, hogy el kell jönnie az Armageddonnak - ). És Afganisztán. És az iráni-iraki háború. Mindenről lehetett beszélgetni vele. Tájékozott volt, halk, szerény és kiváncsi, érdeklődő és érdekelt. Mintha ősidőktől ismertük volna egymást, szemben ülő a szemben ülőt. Ennyit a költői személyiségről. Most egy pillantás a költői személyiség tárgyiasult költői eredményére. Ginsberg lassan, fokozatosan, de nyilvánvalóan lett a kezdetektől, első versei betiltásától máig korunk egyik nagy költője. Korai, diadalmas korszakának öles versszerkezeteit, a Üvöltést, a Kaddist mostanáig nem múlta felül. Azóta másféle, de aligha csekélyebb értékű verseket ír: a terjedelem rövidebb, a szemlélet megértőbb, a szabadversben átütő belső rímelés érzékelhetőbb. Meditatív líra, Ginsberg módján. A költő - gyalog, autóból, vonatablakból, repülőgépből, tehát igen sok szögből - megunhatatlan témáját, Aerikát figyeli, Amerika életegységeit széljegyzeteli. Ezeknek a verseknek a kötelező iskolamesterei már nemcsak az Ótestemantum és Walt Whitman, ezeknek a verseknek a költészettechnikáját Ginsberg közvetlen amerikai elődei és kortársai, Ezra Pound, William Carlos Williams, mások is ihletik. Érzékletes tapasztalat és tűnődő életfilozófia egységéből születik a Ginsberg-vers a hetvenes években. Búcsúzóul rövid idézet az Üvöltés magyarra fordító Orbán Ottó jelentékeny verséből, a Ginsberg Budapesten címűből: viszlát Allen viszlát zavaros üdvösségünk fiatalságom nagyhangu versétől búcsúzom a hatvanas évek illúzióitól amikor az értelmiségit reformtervei páncéljában pompázó lovagnak láttuk aki szíve helyén egy kézzel rajzolt virágot visel semmi közünk egymáshoz de jó tudni, hogy lényegünk közös Erről, ilyesmiről lehet szó, gondolom Orbán versét olvasva, a magyar Üvöltést tizennégy év távolságából szemügyre véve, a beatnemzedék irodalmi és társadalomtörténeti szerepét újragondolva. "Jó tudni, hogy lényegünk közös." Így gondolja Orbán Ottó, így sejti e sorok írója, remélhetően így képzeli Allen Ginsberg is. Végszóként nincs, nem lehet más kívánságunk: a magyar Üvöltés mostani, harmadik kiadását olvassák el és gondolják át legalább annyian, mint a korábbiakat.

0 komment , kategória: Beat, Hippi, Punk, Rock

Címkék: versszerkezeteit, összeállítójának, xeroxmásolatokat, átlagszínvonalán, névsorolasásakor, szűrrealizmushoz, irodalomtörténet, beatbérleményeit, utódirányzatokra, fegyelmezetlenül, eseménytörténete, beatirodalommal, agyonjegyzetelt, pinceklubbokban, elzarándokoltam, regényszövegnek, elnökjelöltsége, változtatásával, dokumentumainak, beatmozgalomhoz, regényszerkezet, punkrációsoknál, szörnyetegétől, példányszámban, szerénytelenül, lemorzsolódtak, magyarországon, megfogalmaztuk, romantikájától, hagyományoktól, legfiatalabbak, jelentékenyebb, hullámhegyének, széljegyzeteli, szükségletének, szégyenkezésre, könyvet 1995-ben, ötvenes évektől, történelem malmai, magam szerény, tengerből kifogott, palackot vastag, palackba zárt, magyar nyelvű, hatvanas évek, fentebb műélvezők, harmadik ifjúsági, kötetekről készült, magyar kötet, helyzet alakulását, tárgyilagos történelem, magyar Üvöltés, Sükösd Mihály, Kozmosz Könyvek, Egyetemi Nyomda, Sümeghy Zoltán, Európa Kiadó, Lukács György, Greendwich Village, Sann Franciscoban, Mindhalálig Beatlesként, William, Philip Roth, Gregory Corso, Magyarországon Budapesten, Hobo Blues Band-hangversenyen, Walt Whitman, Ezra Pound, William Carlos Williams, Orbán Ottó, Ginsberg Budapesten, Allen Ginsberg,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]